Hatékonyabbnak látszik egy teljes útszakasz ellenőrzése
A traffipax előtt mindenki lassít. Mögötte pedig szinte mindenki gyorsít
Nem létezik egyetlen, minden úton hatékony módszer a sebességmérésre
A rendőrség többféle módon üldözi a gyorshajtókat – mikor melyik hatásos
Versenyeznek majd az Árpád hídon, ha ott szakaszsebességet mérnek?
A sebesség-ellenőrzés eddigi gyakorlatának átgondolását, a súlyos, veszélyes gyorshajtókkal szembeni határozottabb fellépést ígérte Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter. A tárca közlekedésbiztonsági intézkedéscsomagot készít elő és ezzel összefüggésben vizsgálják a külföldön már bevált ellenőrzési módszerek és szankciók tapasztalatait is – köztük a szakaszsebesség-mérését. Döntés később várható.
Cikksorozatunkban II. részében összehasonlítjuk a különböző sebességellenőrzési módszerek hatékonyságát: melyik milyen utakon vagy körülmények között a leghatékonyabb. Nem létezik egyetlen, minden úton hatásos módszer a sebességmérésre.
Egy fix traffipax mellett szinte mindenki ugyanazt csinálja: elveszi a gázt, figyeli a sebességmérőt és reménykedik, hogy még időben lassított. Majd néhány száz méterrel távolabb újra gyorsítani kezd.
Ezzel a fajta sebességellenőrzéssel tehát csak azt lehet elérni, hogy a kamera vélelmezett látótávolságán belül a sofőrök hirtelen szabályosra fékezik a járművüket, az út többi részén azonban már jóval kisebb a hatása, ha egyáltalán marad még.
A szakaszsebesség-mérés – mint korábban már rámutattunk – éppen ezen változtat. Nem azt figyeli, hogy egy adott ponton milyen gyorsan haladt át valaki, hanem azt, hogy egy hosszabb útszakaszt mennyi idő alatt tett meg. Így már nem elég egy ponton csökkenteni a sebességet néhány másodpercre! Aki nem akarja túllépni az engedélyezett átlagsebességet, annak kilométereken keresztül be kell tartani az adott útszakaszra előírt sebességkorlátozást.
Minden eszköz máshol és másra jó
Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy minden más sebességellenőrzési módszert sutba kell vágni, mert rossz vagy felesleges lenne. A kézi lézeres mérés, a mobil kamerás autó, a fix traffipax és a szakaszmérés más-más úttípusokon és különböző feladatra valók.
A rendőr által kezelt radar vagy lézer nagy előnye például a rugalmasság. Gyorsan áttelepíthető olyan helyekre, ahol gyakori a veszélyes gyorshajtás, és kirívó szabálysértésnél azonnali intézkedésre is lehetőség van. Iskolák, kórházak környékén, ahol nemcsak a gyorshajtók, a figyelmetlen sofőrök miatt is fontos lehet a rendőri jelenlét, a mobil sebességmérő a legalkalmasabb. Ma az egyik, holnap a másik iskola előtt állítja fel a rendőrség, egy napon belül akár több helyen is néhány órára. S ha a sebességmérő kezelőjén kívül van már pár szabad rendőr, meg is állíthatják a szabályszegőket, aminek a tapasztalatok szerint még nagyobb visszatartó ereje van, mint annak, amikor napokkal a gyorshajtás után kap egy közigazgatási bírsághatározatot az autós.
Hátránya ugyanakkor ennek a megoldásnak, hogy képzett kezelőszemélyzet kell a működtetéséhez, azaz a használata folyamatos rendőri jelenlétet igényel. Egyszerre csak egy rövid útszakasz ellenőrzésére alkalmas, és a mérés helyét az autósok hamar jelzik egymásnak. Másrészt, hogy a kezelőszemélyzet biztonsága érdekében többnyire csak nappal, világosban alkalmazzák őket.
Ezzel együtt kiemelten védendő intézmények és utcák biztonsága ezekkel az eszközökkel biztosítható a legkönnyebben.
A mobil kamerás járművek is legkülönbözőbb helyszíneken bevethetők. Ez különösen városokban és rövidebb veszélyes útszakaszokon lehet hasznos, de a településeket összekötő nagy forgalmú utakon is rendszeresen használják őket. Ezekkel a járművekkel a rendőrök szinte bárhol leparkolhatnak, a legkorszerűbb kamerákkal felszerelt járművek pedig menetből is képesek sebességet mérni – az előttük haladókét és a szemből érkezőkét egyaránt.
Kell hozzá a képzett személyzet
Azonban ezeknek a működtetésére is képzett személyzetre (rendőrökre) van szükség, minimum kettőre; egy sofőrre és egy másikra, aki a műszert kezeli.
A fix kamera ezzel szemben napi huszonnégy órában mérhet. Jó helyre telepítve – például gyalogátkelőnél, veszélyes csomópont előtt vagy települési bevezető úton – erős helyi hatása lehet. A gyenge pontja éppen az, hogy egyetlen helyhez kötődik. A vezető akár navigációs alkalmazásból is tudhatja, hol kell lassítania.
A szakaszmérés legnagyobb előnye ezért nem az, hogy pontosabb volna minden más eszköznél, hanem az, hogy hosszabb ideig figyeli a járművezetők viselkedését, és ezzel folyamatos szabálykövetésre kényszeríti őket. Ha a mérés tíz vagy húsz kilométeren át tart, a kamera előtti hirtelen fékezés elveszíti az értelmét. A vezető csak úgy tudja alacsonyan tartani az átlagsebességét, ha a szakasz jelentős részén betartja a korlátozást. Ha pedig a megengedettnél nagyobb sebességgel érkezik a zónába, muszáj lesz lassabban haladnia a megengedettnél, hogy a végén kijöjjön a matek.
A szakaszsebesség-mérés hatása túlmutat a vizsgált útvonalon, az úthálózat összetettségétől függően nagyobb területen a forgalom egészére is hatással lehet. Kiszámíthatóbbá, egyenletesebbé válik a forgalom. Nemcsak ott, ahol szakaszsebesség-méréssel ellenőrzik a forgalmat, hanem a környező utakon is kevesebb a hirtelen utolérés, a kapkodó sávváltás és a nagy sebességkülönbségből adódó konfliktus.
Az alagút, az autópálya, a híd az más!
Ez különösen fontos alagutakban, hidakon és útépítéseknél, ahol kevés hely marad a hibák korrigálására. Egy alagútban vagy hídon a hirtelen fékezés veszélyesebb, a füst és a torlódás gyorsabban súlyosbíthatja a következményeket, a mentés pedig nehezebb. Ilyen helyeken sokszor többet ér, ha mindenki tartósan közel azonos sebességgel halad, mint ha egyetlen pontnál rövid időre lelassul. Próbáljon meg valaki ilyen feltételek mellett illegális versenyt tartani például az Árpád hídon!
A szakaszmérésnek ugyanakkor vannak korlátai. Drágább kiépíteni, mint egyetlen fix kamerát. Több mérőpont, adatkapcsolat, pontos időszinkron, rendszámfelismerő szoftver és központi ügyfeldolgozás szükséges hozzá. Különösen a sok kereszteződéssel és mellékúttal tagolt utakon.
A folytatásban arról olvashatnak, milyen hatással volt a közlekedésbiztonságra a szakaszsebesség-mérés azokban az országokban, amelyek már bevezették és milyen jogi viták, aggályok kísérték, kísérik a rendszer alkalmazását.
Elöljáróban csak annyit, hogy komoly adatvédelmi és emberjogi kérdések vetődtek fel a téma kapcsán több uniós tagállamban is.
