A torlódásokat nem csak fizikai akadályok, hanem a járművezetők viselkedése is okozhatja
Matematikai modellekkel bizonyították be, hogy az együttműködő sofőrök közösen gyorsabban jutnak át a szűk keresztmetszeteken, mint az egyesek huszárvágásai
Féktávolságot tartva kövessük az előttünk menőt, és igyekezzünk pontosan követni a mozgását. Kis megtorpanásokból áll össze a nagy dugó
Ha a kedves autóstárs azon kapja magát, hogy irigykedve bámulja a szomszéd sáv előre haladását, nincs egyedül. Legtöbben ösztönösen azt hisszük, hogy a sávváltással hamarabb a célunkhoz érünk. A tudomány azonban kimutatta, hogy ez a megérzés általában téves.
Az alkalmazott matematikus éppen azt kutatja, hogyan jósolhatjuk meg és irányíthatjuk a nagy bizonytalansággal működő komplex rendszerek viselkedését. És ez ugyanúgy vonatkozik a közúti forgalomra, mint a kvantumtechnológiákra.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a közlekedési dugóknak valamilyen kiváltó ok kell: baleset, útépítés vagy sávlezárás. Mégis, a legbosszantóbb soroknak némelyikének nincs nyilvánvaló oka. Ezeket fantom forgalmi dugóknak nevezik – araszoló-startoló hullámoknak, amelyek visszafelé haladnak a forgalomban, annak ellenére, hogy minden jármű előre halad.
2008-ban japán kutatók 22 sofőrt kértek meg, hogy egy körpályán haladjanak állandó sebességgel és biztonságos követési távolságot tartva az előttük haladó járműtől. Perceken belül a fékezési és reakcióidőben mutatkozó apró és elkerülhetetlen különbségek egy folyamatosan futó stop-start hullámmá nőttek, annak ellenére, hogy az úton sehol sem volt akadály.
A magyarázat meglepően egyszerű. Az egyik sofőr kicsit jobban fékez a kelleténél. A mögötte lévő sofőr kicsit később reagál, és kicsit emiatt még erősebben fékez. A következő sofőr ugyanezt teszi. Így a kezdeti apró zavaró tényezők összeadódnak, míg a hátrébb haladó sofőrök kénytelenek teljesen megállni, annak ellenére, hogy senki sem tudja megállapítani, mi okozta eredetileg az akadályt.
A sávváltás pontosan ilyen apró fennakadást okoz, amire a többi sofőrnek reagálnia kell. A matematikus szerint, ha sok sofőr ugyanúgy gondolkodik, a torlódás kockázata megnő.
Tehát ami az egyén számára racionális döntésnek tűnik, végső soron mindenki számára rontja a forgalom áramlásának a lehetőségét.
Emberi dolog, vélhetnénk. De mi van, ha nem ember dönt? 2018-ban kutatók megismételték a 2008-as japán körpályás kísérletet - egy kulcsfontosságú különbséggel. Az egyik, ember által vezetett járművet önvezető autóval helyettesítették. Ez mindig ugyanúgy, pontosan követte az előtte haladót: gyorsított és fékezett. Figyelemre méltó, hogy ez az egyetlen jármű – a forgalomban részt vevő autók kevesebb mint 5%-a – elegendő volt ahhoz, hogy csillapítsa a stagnáló-elinduló hullámot az egész pályán, javítva a forgalom áramlását, és csökkentve az üzemanyag-fogyasztást minden résztvevő sofőr számára.
A brit tudósnak három, matematikai úton is alátámasztott tippje van, amelyek hatékonyabbá teszik az utazást: tartsunk biztonságos távolságot az előttünk haladó autótól, gyorsítsunk és lassítsunk reszponzív módon, azaz ne késlekedjünk reagálni. Végül a legfontosabb, ne engedjünk a kísértésnek, hogy sávot váltsunk, csak azért, hogy egy kicsit gyorsabban érjünk célba.
Az autós persze a maga szempontjából értékeli a pillanatnyi forgalmi helyzetet, és aszerint viselkedik, ami számára a legkedvezőbb. Ugyanakkor társadalmi szinten a gyorsforgalmi utakat azért hozták létre, hogy egységnyi idő alatt minél több jármű tovább haladását biztosítsák - méghozzá biztonságos körülmények között. A szabályok közé szorított közlekedés célja nem a bírságok kiosztása, hanem a működőképesség fenntartása. Egy-egy úton mért átlagsebesség azt jelzi, hogy a szabályzók és a szereplők együttműködési hajlandósága megfelelő-e. A kaotikus forgalom nagyobb eséllyel vezet balesethez, ami egyfelől a járműben utazók élet- és vagyonbiztonságát veszélyezteti, másfelől azonban az infrastruktúra áteresztő képességét drasztikusan rontja.
Vagyis nemcsak az egyes közlekedők érdekét szolgálja a szabálykövető és rugalmasan alkalmazkodó viselkedés a forgalomban, hanem a közlekedők széles körét, végső soron a mindannyiunkét.
N. V.
