A lassúsággal is lehet bajt okozni az utakon
Mivel jár, ha túl nagy a sebességkülönbség?
Vezetés közben fontos: Ne lógjon ki a sorból!
Közhely, hogy a gyorshajtás öl. Az azonban kevésbé köztudott, hogy a baleseti kockázat nem a sebességtől magától, hanem a sebességkülönbségtől függ. A jelenséget a szakirodalom Solomon-görbeként ismeri: azok a járművek vannak a legnagyobb veszélyben, amelyek jelentősen eltérnek – akár felfelé, akár lefelé – az adott útszakasz jellemző haladási sebességétől. Vagyis az indokolatlanul lassan araszoló autó statisztikailag ugyanúgy kilóg a sorból, mint a vakmerően gyorsító.
David Solomon amerikai közlekedési kutató több mint 10 ezer baleset adatait elemezve nemcsak azt mutatta ki, hogy a lassú és a gyors járművek egyaránt veszélyesek és veszélyben lehetnek, hanem azt is megbecsülte, mekkora sebességeltérés az, ami még nem számít kockázatosnak.
Kutatásai szerint az adott út átlagsebességéhez képest nagyjából ±10 km/h-s sávon belül haladó járművek érintettek a legkevésbé a balesetekben. Ezen a tartományon belül a forgalom lényegében egységesen mozog, a sebességkülönbségek a sofőrök számára könnyen kezelhetőek, az előzések és sávváltások kiszámíthatók.
Azonban amint egy jármű sebessége ennél nagyobb mértékben tér el a többiekétől – akár lefelé, akár felfelé –, a Solomon-görbe meredeken emelkedni kezd: azaz az ilyen járművek körül haladóknak egyre kevesebb idejük marad szükség esetén reagálni, ami kényszerű előzésekhez, hirtelen fékezésekhez, fantomdugók kialakulásához vezet.
Az indokolatlanul lassú vezetés tehát szintén lehet veszélyes – még, ha nem is mérik, az autópályákat kivéve nincs határa, hogy mikor vezet valaki túl lassan, és a törvény sem bünteti úgy, mint a gyorshajtást. Nem azért, mert az autó lassú, hanem mert a vezetője a lassúságával kilép a forgalom biztonságos, közös ritmusából.
De mi történik a lassúbb járművek mögött?
A jelenség logikája egyszerű, a következményei viszont korántsem elhanyagolhatók.
Elsőként a türelem fogy el. A lassú jármű mögött feltorlódó sorban a vezetők egy része egyre kockázatosabb előzésekbe kezd – beláthatatlan kanyarban, záróvonalon, vagy úgy, hogy a szembejövő forgalmat csak reménykedve mérik fel.
Másodszor megnő a hátulról érkező ütközések esélye. Ha egy 90 km/órás szakaszon valaki 45–50-nel halad, a mögötte érkezőknek jóval kevesebb idejük marad reagálni, mint amire a tervezett sebességnél számítani lehetne. A hirtelen fékezés láncreakciót indíthat el, ez pedig tipikusan ráfutásos balesetekhez vezet.
Harmadszor felborul a forgalom ritmusa. A lassú jármű kikerülése miatt megszaporodó sávváltások autópályán is elegendők ahhoz, hogy kilométeres hosszúságú, látszólag ok nélküli torlódás – úgynevezett fantomdugó – alakuljon ki, pusztán a mögötte haladók láncolatos fékezései miatt.
Negyedszer nő az agresszió. A feltorlódott, akadályozott forgalomban romlik a vezetési morál, és megszaporodnak az úgynevezett road rage-esetek: büntetőfékezés, szoros követés, leszorítás, a „túl lassú jármű” megállítása, megrongálása, sofőrjének a bántalmazása.
De miért sokkal lassúbbak egyesek másoknál?
A háttérben ritkán áll rosszindulat. Sokkal gyakoribb, hogy a vezető éppen a baleset elkerülése érdekében hoz rossz döntést.
Két tipikus helyzet ismerhető fel. Az egyikben a sofőr többsávos úton nem mer kisorolni a külső sávba, mert úgy érzi, túl kicsi a hely az ott haladó két jármű között – így inkább lelassít a belső sávban, hogy egyel hátrébb próbáljon meg sávot váltani. Ám ezzel épp azt problémát súlyosítja, ami miatt addig sem váltott sávot.
A szélső sávban haladók már vele azonos sebességgel haladnak, esetleg már gyorsabban is. A túl kis sebességkülönbség miatt egyre csökken a valószínűsége, hogy az ott haladók, akik magukat gyorsabbnak érzékelik nála, beengedjék. Amúgy sem jellemző nálunk sajnos a közúti előzékenység.
Mindeközben nő a sebességkülönbség a kisorolást fontolgató és a mögötte érkezők között is, ami pedig növeli a ráfutásos balesetek kockázatát.
A másik veszélyes helyzet az előzési dilemma: ha az elöl haladó jármű 85-tel halad a 90-es szakaszon, mindössze 5 km/órás sebességkülönbséggel kellene előzni. Ez az előzési utat és időt drasztikusan megnyújtja, ami a szembejövő sávban komoly frontális ütközési kockázatot jelent. Aki mégis belevág, könnyen veszélyes helyzetbe hozhatja magát.
Ilyenkor a megengedettnél lassabban haladó jármű mögött autózók többsége inkább csak dudál, öklét rázza, de mindig akad valaki, aki az első adandó alkalommal padlógázzal előzésbe kezd.
Érthető, de veszélyes manőver ez, főleg, ha nem ő haladt a „lassú jármű” mögött! Egyfelől, mert mint általában minden hirtelen irányváltásnál és gyorsításnál vagy lassításnál, itt is fennáll a megcsúszás veszély. Nem beszélve arról, hogy mi történik akkor, ha a mögöttünk haladó is hasonló lépésre szánja el magát, csak egy kicsit erősebb motorral?
Másfelől a megengedett sebesség túllépése szabálysértésnek számít, előzéskor is. Más kérdés, hogy ott, ahol automata sebességmérés van, a 85 helyett 105 km/h-ért még nem jár közigazgatási bírság. Más a helyzet azonban, ha a rendőrség megállításos ellenőrzést tart, mert ott már 1 km/h sebességtúllépés is szabálysértésnek minősül.
Mindkét esetben azonosítható egy közös pszichológiai mechanizmus: a kevésbé rutinos vezető agya a sűrű forgalomban egyszerre próbálja figyelni a tükröket, a holtteret és a közeledő járművek sebességét, ami kognitív túlterhelést okoz és gyakran egyfajta „lefagyáshoz” vezet, amit önkéntelen lassítással járt.
Mit tehet, aki bizonytalan – és mit tehetnek a többiek
A megoldás: A bizonytalan vezető akkor jár jól, ha kis sebességkülönbségnél inkább lemond a nála csak kicsit lassúbb járművek előzéséről. Sávváltáskor pedig gázadással, nem fékezéssel igazodik a külső sáv tempójához.
Kétszer egy sávos úton pedig a legjobb, ha eleve nagyobb követési távolságot tartanak az előttük haladótól. S ha látják, hogy mögöttük hosszú sor torlódott fel, az első adandó alkalommal – buszöbölben, pihenőben – néhány másodpercre kihúzódik, hogy elengedje a forgalmat.
A mögötte haladóknak ezzel párhuzamosan érdemes besorolási rést hagyniuk a külső sávban, és tartózkodniuk a nyomásgyakorlástól: a szoros követés, a villogás vagy a dudálás a bizonytalan sofőrből jellemzően pánikszerű, hirtelen fékezést vált ki, ami az egész sort veszélybe sodorja.
Persze ilyenkor a legtöbben sajnos úgy gondolkodnak, „persze, sorolj csak ki, te, csiga, de mögém, ne elém”. Mintha ezzel olyan sokat veszítenének. De, ha a belső sávból menekülni próbáló sofőr végül mégis inkább előtte próbál meg kijutni és nem sikerül neki, mert ott sem akarták beengedni, ezért baleset történt, akkor állhat ő is a dugóban.
